A Vajdasági Újságírók Független Egyesülete,
Újvidék,
2005. június 17., 18 óra
Részvevok:
Dragan Bosiljkic, a privatizációs ügynökség médium-magánosítási osztályának vezetoje
Slobodan Đoric, a köztársasági rádió-müsorszórási ügynökség tnácsának tagja
Dragan Milanovic Pilac, a Függetlenség Egyesült Ágazati Szakszervezet képviseloje
Dinko Gruhonjic, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének elnöke
Dragan Bosiljkic:
A nyomtatott sajtó magánosítását a tájékoztatási törvény szabályozza, amely ugyan explicite nem tesz említést a nyomtatott sajtó magánosításának kötelezettségérol, de szól a határidorol, amikor a köz- és társadalmi tulajdonban levo médiumok megszünnek müködni. Mint ahogyan azt tudják, ez a határido április 22-én lejárt, így aztán, pillanatnyilag, a nyomtatott sajtótermékek egyfajta jogi vákuumban müködnek. Azonnal el kell határolnom magam és el kell mondanom, hogy az itt jelenlevok közül senki sem felelos ezért, tekintettel a tényre, hogy a nyomtatott médiumok, melyek alapítói a helyi önkormányzatok, tulajdonképpen – állami médiumok, azaz Szerbia Köztársaság tulajdonát képezik.Az illetékes minisztérium azonban egészen csak az idén áprilisban – mindössze két héttel az említett határido lejárta elott – hallatta hangját az ügyben. Egészen csak akkor kezdeményezte a határido meghosszabbítását.
Idoközben a privatizációs ügynökség és a gazdasági minisztérium tárgyalt a müvelodésügyi minisztériummal. Megbeszélték, hogy tekintet nélkül a jogi vákuumra, amelyben a nyomtatott sajtó müködik, az ügynökség és a gazdasági minisztérium kezdeményezik a köz- és társadalmi tulajdonban levo nyomtatott sajtó magánosítását. Ez nem vonatkozik a vegyes médiumokra, illetve azokra az elektronikus médiumokra, amelyek nyomtatott kiadványokkal is rendelkeznek. Ezért most elmondhatjuk, hogy a nyomtatott sajtótermékek magánosítását illetoleg többé nincsenek procedurális akadályok. A privatizációs ügynökség pillanatnyilag a nyomtatott sajtótermékek azonosításán dolgozik a terepen, lévén hogy nem létezik olyan egységes, hivatalos, állami médiaregiszter, amelybol ezeket az adatokat megkaphatnánk. Az adatokat újvidéki, kragujeváci, kraljevói és niši körzeti irodáink, valamint az önkormányzatok – akiket egy körlevélben kértünk fel – segítségével szerezzük be. Egyesek közülük már válaszoltak, mások még nem, de az a legfontosabb, hogy a folyamat elkezdodött!
Hangsúlyoznom kell, hogy a nyomtatott sajtó magánosításához a szerbiai kormány jóváhagyására van szükség, tekintettel arra, hogy állami tulajdonban lévo médiumokról van szó. A kormány múlt heti ülésén jóváhagyta az elso négy nyomtatott médium magánosítását. Ezek: az apatini Glas komune, a verseci Vršacka kula, a knjazevaci Knjazevac és a leskovaci Naša rec. Gyakorlatilag ez az elso négy közszolgálati médium, amely elindult a privatizáció útján. Várhatólag hamarosan kezdeményezni fogják még tíz médium magánosítását.
A privatizációs ügynökség kissé kellemetlen helyzetben van, mert mielott megkezdenénk a magánosítási eljárást, meg kell szereznünk a helyi önkormányzat és (müvelodésügyi) minisztérium jóváhagyását. Valószínüleg felmerül egy logikus kérdés: mi van akkor, ha mondjuk a helyi önkormányzat megtagadja a jóváhagyást. Ezt a jóváhagyást nekünk kérnünk kell, ám ha nem kapjuk meg, arra kényszerülümk, hogy a határido miatt automatikusan megindítsuk a magánosítási kezdeményezést.
Ami az elektronikus médiumok magánosítását illeti, önök jól tudják, hogy azt a müsorszórási törvény deffiniálja. Pontosabban: a müsorszórási törvény határozza meg az elektronikus médiumok privatizációjának módját és folyamatát. Ez a törvény azonban azt is kimondja, hogy a részleteket az illetékes minisztériumnak, ebben az esetben a müvelodésügyi minisztériumnak kell szabályoznia. Itt az a probléma merült fel, hogy a müvelodésügyi minisztérium az elozo szerbiai kormányban, saját bevallása szerint, nem ismerte fel magát ebben a törvényszakaszban, illetve: az ügyben a gazdasági minisztériumot tartotta illetékesnek. Így aztán az egész ügy elhúzódott, jöttek a választások, új müvelodésügyi minisztérium alakult... Mindez sokáig tartott, és akkor kiadtak egy szabályzat-változatot, amely azonban procedurális szempontból teljesen kivitelezhetetlennek bizonyult! Egyszerüen nem volt kompatibilis a magánosítási eljárással, és gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy egyáltalán megkezdodjék az eljárás maga. A probléma mindenekelott abban a tényben rejlett, hogy a szabályzat meghatározta: a magánosítás tárgyai csakis azok a médiumok lehetnek, amelyek müködésüket összehangolták a rádió-müsorszórási törvénnyel, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy magánosítani csak azokat a médiumokat lehet, amelyek a köztársasági rádió-müsorszórási ügynökség által meghírdetett tenderen hullámhosszhoz jutottak, s ilyen értelemben gyakorlatilag legálisan müködnek. Tekintettel a köztudottan nagy politikai tumultusra és megrázkódtatásra, ami a köztársasági rádió-müsorszórási ügynökség tanácstagjainak megválasztása körül alakult ki – önök is tudják, hogy mi minden történt itt! –, a tender meghírdetése a hullámhosszért a végtelenbe nyúlt. Ennek nyomán olyan helyzetbe kerültünk, hogy a magánosítási határido 2006. júliusában jár le, Slobodan Đoric úr értékelése szerint pedig a tendert a hullámhosszért egészen csak 2007 júliusában fogják meghírdetni. Hát ez az az ok, ami miatt az elso szabályzat oly kivitelezhetetlennek bizonyult.
A kellemetlen helyzet áthidalása végett a privatizációs ügynökség az EBESZ küldöttségével közösen kezdeményezte – nyomást gyakorolva a szerbiai müvelodésügyi minisztériumra – a szabályzat mihamarabbi megváltoztatását. Mi magunk készítettük elo az új szabályzat javaslatát. Három hónappal ezelott össze is jött az elso, rendkívül színvonalasnak bizonyult találkozó, amelyen jelen voltak a rádió-müsorszórási ügynökség, a müvelodésügyi minisztérium, a privatizációs ügynökség és az EBESZ-küldöttség képviseloi. Ezen a találkozón megkezdotött a szabályzat összehangolása, ami gyakorlatilag két héttel ezelott be is fejezodött, a múlt héten alá is írta Kojadinovic müvelodésügyi miniszter. Várhatólag nagyon hamarosan meg fog jelenni a hivatalos lapban is, így aztán, nyilvánosságra hozatala után, a privatizációs ügynökség el tudja kezdeni az elektronikus médiumok magánosítását.
Az új szabályzatban olyan rendelkezések találhatók, amelyek lehetové teszik az elektronikus médiumok magánosítását a hullámhossz odaítélése nélkül is. A privatizációs ügynökség véleménye szerint ezzel a rendelkezéssel lehetové tesszük a rossz pénzügyi helyzetben lévo, elavult felszereléssel rendelkezo helyi jellegü médiumoknak, hogy a magánosításból beáramló friss tokével megújítsák technikájukat és eszközeiket, és hogy sokkal kedvezobb helyzetbe kerüljenek a hullámhosszért hamarosan kiírandó tenderen.
Ami a további rendelkezéseket illeti, a legfontosabb az, amely meghatározza, hogy az új tulajdonos köteles legkevesebb öt éven át folytatni az addigi termelési folyamatot és müsorszórást. Ez alól kivételezve csak azok lesznek, akik a tenderen nem jutnak hullámhosszhoz. Ebben az esetben megengedheto a vállalat tevékenységének megváltoztatása.
(...)
Egy kérdés a közönségbol:
Mi lesz a médiumok vagyonával? Sokan helyiséggondokkal küzdenek...
Dragan Bosiljkic :
Az IREX kutatási eredményei szerint azon médiumok 90 százaléka, amelyek alapítói a helyi önkormányzatok, nem rednelkeznek saját vagyonnal, illetve ingatlannal, hanem községi épületekben laknak. Itt több változat lehetséges: a legjobb, ha az ingatlant a község jóváhagyásával a médium tulajdonává teszik. Ez rendkívüli módon ösztönözni fogja a privatizációt, illetve: a kérdéses médium vonzóvá válik a megvásárlásra. Ha ez nem lehetséges, akkor azt javasolom, hogy még a privatizáció elott kössenek kedvezo bérleti szerzodést, mégpedig hosszabb idore. Kössenek ingyenes bérleti szerzodést a községgel mondjuk húsz évre, azaz: a bérleti díjat kompenzálják hírdetéssel! Tudni illik ugyanis, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvény értelmében a község köteles a polgárokkal kommunikálni, vagyis: hirdetnie magát. Ugyancsak javasolom, hogy kössenek jó kollektív szerzodést, mert az új tulajdonosnak kötelessége lesz tiszteletben tartani azt.
Egy kérdés a közönségbol:
Úgy gondolom, hogy a hullámhossz kérdése rendkívül fontos dolog. Az elektronikus médiumok ára nagyobb lesz, ha még a privatizáció elott hullámhosszhoz jutnak. Talán eloször szét kellene osztani a hullámhosszokat, és csak azután megkezdeni a privatizációt?
Dragan Bosiljkic:
Az elektronikus médiumok privatizációs határideje – 2006 júliusa. Egyes értékelések szerint egészen csak 2006 végén, vagy 2007 elején lesz meghírdetve a tender a helyi hullámhosszokért.
Egy kérdés a közönségbol:
Ez azt jelenti, hogy csökken a médiumok értéke! Mert az elektronikus médiumok megvásárlása olyan, mint a zsákbamacska megvásárlása!
Dragan Bosiljkic:
Meglátják, hogy minden egyes médium el fogja érni a maga piaci árát. A B92-es sem rendelkezett hullámhosszal, amikor tokéjének 30 százalékát magánosították, mégis magas árat ért el. Általában, mi rendkívül vonzzó helyi médiumokkal rendelkezünk. Itt van például a Kragujeváci Televízió, amely egy rendkívül attraktív tévé, vagy az Apolo, amely ugyancsak attratív függetlenül attól, hogy nem rendelkezik hullámhosszal. És itt van a B Studio is. Jelenleg egyébként az országban senkinek sincs hullámhossza, kivéve az SZRT-t. Így aztán a hullámhosszal nem rendelkezo médiumok nem okvetlenül vesztesek másokkal szemben. Mindenki ugyanabban a helyzetben van. Szerintünk jobb, ha most privatizálják oket, hiszen így tokéhez juthatnak a felszerelés tekintetében, és nagyobb esélyük lesz a hullámhosszra.
Egy kérdés a közönségbol:
De hát ki fog befektetni az ilyen bizonytalan médiumokba, amelyeknek nincs hullámhosszuk?
Dragan Bosiljkic:
Létezik-e üzlet kockázat nélkül, kérdezem én önöktol!
Slobodan Đoric:
Amikor arról van szó, vajon az elektronikus médiumokat engedéllyel vagy anélkül magánosítsák-e, mi, a köztársasági rádió-müsorszórási ügynökség tanácsában elleneztük azt, hogy a hullámhosszal nem rendelkezo községi állomásokat pályázati eljárás nélkül privatizálják. Az, aki ilyet vásárol, zsákbamacskát is vásárolhat, ha akar. Egy helyi állomás azonban lehet olcsóbb, de lehet drágább is. Éppen ezért kezdeményeztük a törvényhozónak, hogy tolja ki a privatizációs határidot – nem hogy leállítsa a folyamatot, hiszen semmi akadálya, hogy az megkezdodjék pár napon belül, amint a szabályzat megjelenik a hivatalos lapban, hanem hogy hosszabbítsa meg a határidot, mégpedig egyetlenegy oknál fogva: a 2002-es rádió-müsorszórási törvény elfogadásának napja óta mind a mai napig nem lépett hatályba. A müsorszórás mindössze leírt szó maradt. Így aztán, ha már itt késhetünk három évet, miért ne késhetnénk a médiumok magánosításával is?
El kell mondanom, hogy a hullámhosszra való jog nem csak a hullámhosszra való jogot jelenti, hanem – a munkengedélyt is. A munkaengedély pedig magában foglalja a hullámhossz fedezte területet, a gyári lerakatot, a sajtó- és hírdetési piacot. És még csak majd ezek után lesz meghatározva, hogy vajon, mondjuk Újvidéken, két vagy tizenkét tévéállomás lesz-e. Mindez rendkívül fontos eleme, illetve adata egy üzleti tervnek, amely nélkül el sem lehet készíteni az üzleti tervet és meg sem lehet határozni egy bizonyos médium értékét. Ezen kívül fontos az is, hogyan fognak kinézni a köztársasági rádió-müsorszórási ügynökség által a müsorszóróknak eloírt mércék, melyek nélkül ezek egyáltalán nem is jelentkezhetnek a hullámhosszra kiírt pályázatra. És még egy egész sor olyan kérdés létezik, amelyre a jövendobeli vevo ebben a pillanatban semmiféle válasszal nem rendelkezik. Véleményünk szerint ezért a médiumok ára rendkívül alacsony lesz, hiszen teljes a bizonytalanság. Engedély nélkül minden más közönséges vas marad.
Aki valamely állomást megvásárol, köteles öt éven át megtartani az addig érvényes programkoncepciót. Ez rendkívül fontos dolog az újságírók, foleg a kisebbségi újságírók szempontjából. A másik kötelezettség az, hogy a magánosítást követoen az állomás részt vegyen a hullámhosszra kiírt pályázaton. Úgyhogy olyan helyzetbe kerülünk, amelyben az, aki müsorszórással kíván foglalkozni, igyekezni fog megfelelni a pályázati feltételeknek, amennyiben müsorszórási engedélyt kíván kapni, míg – ugyanakkor – az, aki valamilyen más okból – például épületre vagy valami másra van szüksége – kifolyólag vásárolt meg valamely állomást, igyekezni fog nem megkapni az engedélyt. Amibol kifolyólag nem fogja tudni tiszteletben tartani kötelezettségét. És itt a kör bezárul, lévén hogy ezt lehetové teszi neki a törvény. Tehát kalandorság kérdése, hogy ki fogja magát ilyen feltételek között rászánni a magánosításra. Az újságírók, illetve az alkalmazottak konzorciuma? Vagy a konkurencia, amely megvásárolja, hogy aztán bezárhassa az állomást?
(...)
Dragan Milanovic Pilac:
A szakszervezetek mindig a végére maradnak, ok azok, akik az alkalmazottak tényleges érdekeirol beszélnek, és nem arról, amire azok nem lehetnek hatással. Amire az alkalmazottak hatással lehetnek, az nem más, mint az, hogy amikor sor kerül egy médium magánosítására, az alkalmazottak saját akaratukból kihasználják azt, amit a munkaügyi törvény lehetové tesz számukra – márpedig a munkaügyi törvény óriási lehetoségeket nyújt nekik –, és rákényszerítsék munkaadóikat jogaik tiszteletben tartására.
A 2001/23-as európai direktíva rendezi az alkalmazottak jogait és a munkaadók kötelezettségeit egy bizonyos vállalatban lezajlott átszervezés és tulajdonoscsere alkalmával. A mi törvénykezésünknek ezt tiszteletben kell tartania. Be is építette a munkaügyi törvény 148-tól 153-ig terjedo szakaszaiban meghatározott eljárásmódba. Ezek a szakaszok határozzák meg, mit kell az utód munkaadónak az elod munkaadóhoz viszonyítva törvényesen tiszteletben tartania: általános rendelkezéseket, de mindenekelott a kollektív szerzodést. Az utód munkaadónak a privatizációt követo egy éven át kell alkalmaznia a kollektív szerzodést, kivéve, ha az rövidebb határidore szól. Ez nagyon fontos dolog, mivel a kollektív szerzodés tartalmazza az alkalmazott fizetését, a munkaidore való jogot, stb. A magánosítás során sokan technológiai fölöslegként az utcára kerülnek, számukra a kollektív szerzodés jobb feltételeket teremthet.
És nagyon fontos az is, hogy az utód munkaadó köteles konzultálni és minden kényes státuszbeli, szervezési vagy pénzügyi változásról tájékoztatni és értesíteni a képviselo szakszervezetet. Vagy ha nincs ilyen szakszervezet, akkor az alkalmazottakat köteles értesíteni, hogy ezt meg ezt vezette be..., és itt véget is ér a kötelezettsége. Történelmi esélynek tekintjük azt, hogy a jelenlegi munkaadók és alkalmazottak gyakorlatilag egy kalap alá tartoznak. Ezért azt üzenem a jelenlegi munkaadóknak és alkalmazottaknak, hogy kössenek kollektív szerzodést és kezdeményezzék – ha még nincs – szakszervezet megalapítását. Alapítsák meg a képviselo szakszervezetet a cégben, mert így legalább egy éven át védve lesznek, és lesz idejük alkalmazkodni az új gazdához, aki, s ezt tudniuk kell, nem lesz irgalmas hozzájuk. Ha ilyen szakszervezetük nincs, abban a pillanatban, amikor az új gazda megjelenik, minden jog nélkül vannak. Az új gazdának esze ágában sem lesz kollektív szerzodést aláírni, legalábbis ezt a tapasztalatot szereztük mi az eddig lezjalott magánosítás során.
|
